Mindig is arra vágytam, hogy egy szép napon majd belőlem
is bérgyilkos lesz, mint azokból a nagyokból, akiket példaképemnek nevezek.
Felmerült bennem a mai napon két kérdés, miközben a
metrón kapaszkodtam. Az egyik, hogy miért csúszhat ennyire a kis korlát, és
miért ennyire csillogós. A másik, meg hogy mit tennének az emberek, ha sorba
állítanám őket és szépen lassan, természetesen egyesével elkezdeném őket
lelőni.
Na jó.
Ez erős túlzás, elnézést szeretnék kérni mindenkitől.
Lehet hogy két embert egy golyóval ölnék meg, attól függ
mindez, hogy a hónap melyik szakaszában vagyunk. Ha hónap elején, jó, mert
megkaptam a fizetést. Aztán akkor azt hiszem, hogy van annyi pénzem, hogy
ilyesmikre költhetek, mint szórakozás. Mert hát ez az lenne, mi más.
Ha hónap végén, kicsit szűkös a dolog, hiszen addigra már
lehet tudatosul bennem az is, hogy igazából hónap elején sem volt túl sok
pénzem, csak együtt tűnt soknak.
Aztán, ha hónap közepén, talán az lenne a legjobb. Akkor
tudok racionálisan gondolkodni.
De ha kést, meg zsákot, meg mindent beleszámolok, ami
kellene nekem ennyi ember megöléséhez, hát akkor arra még egy egész havi se
lenne elég.
Ebben a hónapban meg megint mennem kell a lelki
kurvámhoz, hogy megnézze mennyit fejlődtem.
Kedves doktor úr, nézze. Szeretem magát, meg a világot,
de azzal, hogy ráébresztett a valóságra, nem hiszem hogy valaha is rendes ember
leszek.
Előbb jöttem a ház elől. Be, egy kisfiúval.
Ne. Kérlek most ne kezdjetek el hatalmas előítéleteket
gyártani, hogy pedofil vagyok, meg valami rosszat csináltam a kisgyerekkel. Nem
volt az olyan kicsi. Sütit akart árulni.
Az egészben csak az zavar, hogy hazudtam neki, mert azt
mondtam, ha bejön, adok neki majdnem kétszer annyi pénzt. És ő bejött én meg
nem szeretem a naiv kisfiúkat, csak megkínozni. Elvettem a sütijét és nem
fizettem érte. Hatalmas kínzás, alapból, nem?
Fogjuk rá.
Aztán fogtam a nappaliban egy elég kényelmes széket,
leültetem.
Szót fogadott. Nem mert mást tenni.
Én meg hoztam a kötelet és szépen odakötöztem.
Egyre nagyobb gyakorlatom lesz. Anya büszke lenne rám.
Apa nem biztos. Ő nem szórakozott előjátékkal, csak leültette és lelőtte.
Én nem szeretek bántani senkit sem. Imádok.
De megölni nem, szeretnék senkit sem.
Nemrég öltem. Most még pár hétig jól leszek.
Természetesen nem embert öltem (de igen) és nem saját
kézzel temettem el (de igen) és elkaptak amúgy érte (nem, nem kaptak) szóval
szerintem ezt most itt fejezzük be, én pedig elégetem ezt a papírt, mert
senkinek sem szabad tudnia, mit tettem.
---------------------------------------
MOST PEDIG
megyek Esti Kornélt olvasni, miközben Esti Kornélt hallgatok.
---------------------------------------
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése