2016. március 9., szerda

EPF - Harmadik feljegyzés

Hát na, kellett egy kis idő, amíg átértem újra a hangulatba :)

Mindig is arra vágytam, hogy egy szép napon majd belőlem is bérgyilkos lesz, mint azokból a nagyokból, akiket példaképemnek nevezek.
Felmerült bennem a mai napon két kérdés, miközben a metrón kapaszkodtam. Az egyik, hogy miért csúszhat ennyire a kis korlát, és miért ennyire csillogós. A másik, meg hogy mit tennének az emberek, ha sorba állítanám őket és szépen lassan, természetesen egyesével elkezdeném őket lelőni.
Na jó.
Ez erős túlzás, elnézést szeretnék kérni mindenkitől.
Lehet hogy két embert egy golyóval ölnék meg, attól függ mindez, hogy a hónap melyik szakaszában vagyunk. Ha hónap elején, jó, mert megkaptam a fizetést. Aztán akkor azt hiszem, hogy van annyi pénzem, hogy ilyesmikre költhetek, mint szórakozás. Mert hát ez az lenne, mi más.
Ha hónap végén, kicsit szűkös a dolog, hiszen addigra már lehet tudatosul bennem az is, hogy igazából hónap elején sem volt túl sok pénzem, csak együtt tűnt soknak.
Aztán, ha hónap közepén, talán az lenne a legjobb. Akkor tudok racionálisan gondolkodni.
De ha kést, meg zsákot, meg mindent beleszámolok, ami kellene nekem ennyi ember megöléséhez, hát akkor arra még egy egész havi se lenne elég.
Ebben a hónapban meg megint mennem kell a lelki kurvámhoz, hogy megnézze mennyit fejlődtem.
Kedves doktor úr, nézze. Szeretem magát, meg a világot, de azzal, hogy ráébresztett a valóságra, nem hiszem hogy valaha is rendes ember leszek.
Előbb jöttem a ház elől. Be, egy kisfiúval.
Ne. Kérlek most ne kezdjetek el hatalmas előítéleteket gyártani, hogy pedofil vagyok, meg valami rosszat csináltam a kisgyerekkel. Nem volt az olyan kicsi. Sütit akart árulni.
Az egészben csak az zavar, hogy hazudtam neki, mert azt mondtam, ha bejön, adok neki majdnem kétszer annyi pénzt. És ő bejött én meg nem szeretem a naiv kisfiúkat, csak megkínozni. Elvettem a sütijét és nem fizettem érte. Hatalmas kínzás, alapból, nem?
Fogjuk rá.
Aztán fogtam a nappaliban egy elég kényelmes széket, leültetem.
Szót fogadott. Nem mert mást tenni.
Én meg hoztam a kötelet és szépen odakötöztem.
Egyre nagyobb gyakorlatom lesz. Anya büszke lenne rám. Apa nem biztos. Ő nem szórakozott előjátékkal, csak leültette és lelőtte.
Én nem szeretek bántani senkit sem. Imádok.
De megölni nem, szeretnék senkit sem.
Nemrég öltem. Most még pár hétig jól leszek.

Természetesen nem embert öltem (de igen) és nem saját kézzel temettem el (de igen) és elkaptak amúgy érte (nem, nem kaptak) szóval szerintem ezt most itt fejezzük be, én pedig elégetem ezt a papírt, mert senkinek sem szabad tudnia, mit tettem. 


---------------------------------------
MOST PEDIG
megyek Esti Kornélt olvasni, miközben Esti Kornélt hallgatok. 
---------------------------------------

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése