Meg módszerei, hogy hogyan alszik el.
Lássuk.
A doktor azt mondta, hogyha majd valamikor nem tudok
aludni, számoljak virágokat a fejem fölött. Vagy kis futkosó gyerekeket.
Lehetőségnek mondta a bárányok számolását is. Egy bárány.
Két bárány. Három bárány.
Nem nagyon szoktam alvászavarral küzdeni.
De persze, nekem is voltak hullámvölgyeim.
Amikor nem tévedt egy kis kóborcica, vagy nem jött egy
csoki-árus kisfiú az utcánkba, elkezdtem aggódni, mi esz most így velem.
Akkor kezdtem el barátnőt keresni magamnak, de hamar
rájöttem, az sem nekem, sem pedig a társadalomnak nem tesz jót.
Hogy miért nem?
Képzeld csak el, mi lenne a gyerekemmel, ha unatkoznék.
Ne. Igazad van, inkább ne képzeld el. Felesleges.
Szóval amikor álmatlan voltam, elkezdtem számolni a kis
ártatlan bárányokat, ahogy ugrándoznak át egy asztal fölött. Az asztal fémből
készült, szépen csillogott a felülete. Körülötte kések voltak, meg ilyesmi szórakozásra
alkalmas eszközök. Mellette ültem én. Egy kis széken, békésen számolgatva a kis
bárányokat, ahogy ugrándoznak össze-vissza, mintha lenne valami értelme is a
tettüknek.
A távolban kávéfőzőt hallottam, odasiettem a fehérség
széle és a székem közti konyhába, mert hát a kávét nem szabad hagyni, mert ha
megég, akkor nem lesz finom.
Kiöntöttem egy kis csészébe és nekiláttam.
Menet közben fujdogáltam.
Nem, doktor úr, most nem kell azért furcsának néznie,
mert kávét iszom. Attól hogy még vannak problémáim, cselekedhetek hétköznapi
dolgokat is, nem? De. Vagy esetleg kifogása van? Remélem hogy nincs. Vagy ha
van, szerintem jobb ha magában tartja, és nem beszéljük meg ezt az egészet.
Hogyha arról kezdenék tárgyalni, milyen lenne megenni
szépen lassan egy olyan birkát, azt mondom, elítélhetne. Vagy hogyha az
egyikkel beszélgetni kezdtem volna.
Tudja, füves kávé, meg egyéb ilyesmi dolgok miatt
elítélhetne.
De én ehelyett csak iszogattam a kávét és vártam, mikor
esik le egy a kis asztalomra.
És ha elfáradva lihegett ott egy, odamentem. Leraktam
mellé a kis kávém, fogtam egy kést. Szépen lassan levágtam a bundát. Majd a
bőrt. Majd a szerveket kiszedtem.
Akaratoskodott. Nem akarta elengedni az életét.
Én pedig válogattam.
Ők pedig szépen sorban jöttek és elengedték magukat.
A vér pedig csöpögött le a fehér álomfelhő padlójára.
Aztán szépen lassan a valóságba.
Szép álmokat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése