Pompásan buszozunk!

Helló mindenki!
Heló akárki, aki idén érettségizik magyarból, ráadásul emelt szinten!
Pompásan buszoztam tegnap!

Ha valaki nem értené, elnézést.
Emelt magyar szóbeli tételek között szerepel egy bizonyos könyv, melynek szerzője Garaczi László, s a könyv címe pedig Pompásan buszozunk!
A könyvről tudni kell, hogy köze sincs az irodalomanyaghoz, melyet négy éven tanulunk.
Én meg elolvastam tegnap. Mert ha szünetem van, meg ráérek, akkor elolvasom most. Úgyis ki kell kapcsolódni, és azzal szemben, hogy semmittevést gondoltam erre az egy hétre, legalább csinálok valami hasznosat.

Emlékezet és anekdotikus beszédmód Garaczi László: Pompásan buszozunk című regényében

Avagy a diákok miért ne kaphatnának egy olyan könyvet, amelyről teljesen egyszerű beszélni, vagy tananyag legyen.

(de amúgy pont ezért szeretem az emelt magyart, végre gondolkodni kell)

de amúgy nem rossz könyv. sőt. kifejezetten jó. csak még friss olvasmányként kicsit megfoghatatlan. legalábbis nekem. de már tisztulnak a szálak.

Először is, mit kell tudni Garaczi Lászlóról?

• kortárs író, költő, drámaíró
• kortárs magyar
• 1956 július 17-én született (ha jól emlékszem, mert ezt nem írtam fel...)
• posztmodern költészet képviselője
• műfordító is (például 2004-ben Shakespeare Hamlet-ját fordította)
• remek drámái vannak
• remek regényei vannak
• remek versei vannak

Beszélni muszáj, ha nem beszélsz annyit. Tanuld meg tisztelni és szeretni a fecsegés mindent lebíró hatalmát.

Ez az a gondolat, melyet Garaczi jellegzetesen végigvisz regényének írásában.

Kérdé, nevezhetjük-e egyáltalán regénynek?
Kis anekdotákból álló történet. Egy eseményt mesél el, habár nem tűnik egybefüggőnek, mégis vannak pontok, amiken át tudunk ívelni, egyikből a másikba.
A kis 4-7 oldalas gondolatmenetek szinte önállóan is megállnák a helyüket, in medias res kezdetű novellaként.
Mégis ha összetesszük, kialakul egy egész.
Olyan ez mint régen a kis darabokból összeépíthető robotok. Külön külön a részek szépek de, együtt, ha mindegyiket összeilleszti az ember, na akkor jön rá, miért is jó igazán,

Mi jellemzi a mű narrációját?
HÁT. Minden.

• gyerek
• mégis felnőtt
• egyes szám első személy
• mégis néha harmadik személybe vált
• jelen
• mégis múlt
• komoly
• mégis szarkasztikus
• komolytalan 
• mégis komoly

Miért is érdekes ez az egész?

A normális, logikus gondolat azt mondaná, nincs ezzel semmi baj, biztos részenként változnak.

De nem.

Ezek bizony úgy változnak, ahogy az írónak éppen kedve támadt. 

Ki a narrátor?

Nem lehet tudni. Két említést találhatunk, a Gara László becenév, meg a László megnevezés. Apjának grandiózus G betáje is utalhat a Garaczi vezetéknévre, azonban semmi sincs kimondva. Persze tudatosan.

Túl egyszerű lenne, ha tudnánk, a visszaemlékező személy. Így olyan misztikus. Hogy senki sem tud semmit, az író is csak sejteti, de nagy valószínűséggel saját maga mesél nekünk.
Milyen ez a narrátor?
Komolyan vesz némely dolgokat, amúgy pedig sokszor kifigurázza, és eltúlozza azokat, egyszerre gyerekes, szarkasztikus és szatírikus. Groteszk módon ábrázol egyes szereplőt. De Anekdotikus.

Anekdotikus beszédmód.
Tömören fogalmaz, mégis sok benne a jelentéktelen dolog.
Olyan mintha folyamatosan csak töltelék eseményeket mesélne, miközben csak egy központ történés van, ami a titkárnő lelövése. Mégsem tartja annyira lényegesnek, hogy ennek a történetét gyorsan ledarálja, majd utána másra tér.
Nem. Neki közbe kell vágnia milliónyi módon.

Ha jobban belegondolok.
Így hogy már lassan három napja írom ezt a bejegyzést és elemzést, ez az egész könyv olyan mint az emlékezés. Kuszák. De hogyha szépen türelmesen olvassuk, mint ahogy ezt a könyvet is kell, ki lehet bogozni. Mert ez olyan.
Egy hatalmas csomó, ami egy központi esemény köré épül, de hogyha kellőképpen fontosnak találjuk, és kigobozzuk, megér minden egyes pillanatot.
Nekem is néha meg kellett állnom, átgondolni hogy hé, most itt az történik, amit felfogtam, vagy az, amit gondolni kellene? És akkor rájöttem, hogy azt kell felfogni, amit gondolni kellene. És ehhez egy felszínes olvasás nem elég.

Visszaérő gondolat:
minek is nőttem fel

EMLÉKEZET
Mint már előbb mondtam. Olyan mintha egy emlékezés folyamata lenne ez az egész. Néha eszébe jut valami, azt mondja. Aztán vagy visszatér egy szálhoz, vagy nem. Mintha gyerekkori emlékeket mesélne. Mert hát.
Azt is teszi.

Szerkezetileg pedig érdekes a könyv.
Nincsenek fejezetek.
Ha külön oldalon kezd valamit, az semmit se jelent.
A különböző gondolatszálakat nem választja el egymástól. Néha még csak egy enterrel sem, hanem csak írja egymás után a gondolatokat. Pont ahogy eszébe jutottak.
És ennél a könyvnél, nem azt kell gondolni, milyen rossz is, hogy nem foglalkozott vele annyit az író, hogy kicsit átformálja, jobban meggondolja.
A gyerekes gondolkodású felnőtt férfi imidzsét ez tökéletesen valóságossá teszi.

Visszaérő gondolat:
minek is nőttem fel

Mi a tömör véleményem a könyvről?
Minek is nőttem fel...


U.i.: KÖSZÖNÖM emelt magyar, hogy miattad olvastam ezt a könyvet. Garaczi László, kedves uram, fantasztikus író. Örök hálám. Nagyon kikapcsolt és megnyugtatott ez a könyv.