Nyomtatni való

NYOMTATNI VALÓ, FIGYELEM, NYOMTATNI VALÓ

Áll a szöveg a gondolataim felet, amiket egy hátsó polcon találok.

Köszönöm Sors, hogy ide vezettél, másképp nem találtam volna meg, de rá van írva, hogy NYOMTATNI, akkor biztos, valami fontos van benne.

Belenézek. Az érzelmeim.


Amikor rád néztem, amikor beszéltem veled, amikor már máshogy beszéltünk. Az utolsó szavak után két nappal.


Mellette egy doboz, ne nyomtasd ki felirattal.

Belenézek.

Az azutáni idők. A boldogság.

Szóval gondolatok, mik kinyomtatásra íródtak. Naív vagyok?

Lehet. De ha valamit egyszer kinyomtatok, többet nem foglalkozok vele.

Szeretnélek kinyomtatni az egész életemből, mert azt hiszem, már nem kellesz bele.

De az idő nem telik, te meg néha még mindig valamilyen rejtélyes módon a közelembe kerülsz.

Törődnöm kellene veled, vagy nem foglalkozni a jelenléteddel?

Mosolyogva köszönni, vagy mosolyogva elfordulni?

Az elfordulást választom, de megbánom és rád mosolygok.

Olyan, mint régen.

Olyan mint régen?

Bennem semmi sem olyan, mint akkor volt.

Benned nem tudom mi zajlik le, és akkor mi zajlott.

Nem tudom lezártál-e, s dobozba tuszkoltál-e mint én tettem veled.

Kicsit bűntudatom van.

Kapsz ott te levegőt? Elférsz benne?

Ne aggódj, ha kinyomtatlak, újra szabadnak érezheted magad.

Egy oldal, két oldal. Sorba hányja ki őket a kis masina, én pedig nem győzöm elkapni őket és sorbarendezni.

Itt nem mindegy a hely, nem mindegy ki van előtte, ki van mögötte.

Nyomtatni, figyelem, ezt még ma ki kell nyomtatni.

Kiállni a teraszra, elengedni.

Kimenni egy folyó partra, s a vízbe ereszteni őket.

Szeretsz úszni?

Szerintem szeretsz.

Úgy rémlik.

De aztán lehet nem.

Igazából sosem ismertelek, úgy igazán.

Kinyitom a dobozt, kinyomtatom.

Üres lapok a kezemben.

Ezek lennének az érzelmeim, amiket melletted éreztem?