2016. február 23., kedd

EPF - Első feljegyzés

EPF 

ANNYIT JELENTMINT HOGY

egy pszichopata feljegyzései

ELSŐ feljegyzés

Annyiszor elküldtek már pszichológushoz.
Hitem nekik.
Elmentem.
Nem segített.
Ugyan, miért is segített volna.
Szóval elmentem gyalog, mert miért ne tettem volna.
Azt tanácsolta vegyek ki egy hét szabadságot, menjek el nyaralni. Ne foglalkozzak a világgal.
Aztán kezdjek el írni valamit, ami segít. Legyen egy hely, ahova kiírhatom a problémáimat. Csak azt nem tudom, ez nekem miért lesz jó. Meg persze azt sem, hogy a világnak miért lesz jó.
De ha ő ezt szívesen olvassa. Legyen.
Csak ha emiatt lecsuknak vagy valami, a rendőrök, a mélyen tisztelt, kedves rendőröknek jusson az eszükbe, hogy ezek az én bizalmas problémáim.
Azt, meg hogy írjam ki magamból, nem én találtam ki.
Nem tetszett az ötlet. Bevallom.
De elkezdem. Hasznosnak tűnt.
Kifizettem a tanácsát. Mert miért ne tenném. Habár lelki kurvát sosem szerettem volna tartani, de ha már ennyire tanácsolták, milyen jó. Kipróbálom én is.
Megkönnyebbültem. Egy ember aki először elfogadott. Majd amikor megkérdezte, ez, ami kialakult bennem miért alakult ki, majd én azt válaszoltam, hogy kiskoromban mindig macskákat akartam kínozni, de sajnáltam a szomszéd néni kiscicáját, meg azt, ha véletlenül kínzás közben megölöm, a néni mennyire szomorú lenne, ő is kezdett furán nézni rám.
És ahogy szépen lassan haladunk egyre mélyebbre és mélyebbre, a helyzet rosszabb lett.
Csodálom hogy nem küldött el.
Nem.
Nem csodálom.
A pszichológus olyan mint egy szülő.
Az a dolga hogy elfogadjon.
Aztán megértsen.
Habár az anyának ezért nem kell pénzt adni.
Hacsak nem lesz öreg, nem lesz kevés nyugdíja, neked meg sok pénzed, mert életed csúcspontján járó fiatal lesz, akinek nem kell még a családjára költenie, hanem csak az anyjára.
De ha ilyen helyzet van, meg kell ölni.
Khmm….
Nem tetszett a tanács, szóval gondoltam, megoldhatnánk a problémám. De nem szeretett volna beszélni. Anélkül hogy fizessek.
Fizettem. Az ajtóhoz sétáltam, majd bezártam.
Miért ne zárnám. És miért ne kötözném le, majd tömjem be a száját és nézem a szenvedését egy órán át?
Nem csináltam vele semmit.
Csak lekötöztem.
Meg betömtem a száját.
De fizettem.
Ha nekem ez hasznosabb, mint a beszélgetés, és erre ő nem jön rá, ki a hibás?
Én fizettem.
És rájöttem, mi segít.

Örülök hogy elmentem. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése