Ezt kérem tőled.
Csak egy utolsó keringőt.
Egy utolsó pillanatot, amikor láthatlak, mielőtt
itthagynál.
Felhúzom magamra a ruhámat, először az abroncs, utána a
ruha. Végigsimítok a finom anyagon. Kinyitom a fiókot, majd a legszebb
nyakláncot kiveszem belőle. Bekapcsolom, megigazítom. Finoman lépek a
topánkába.
Megfordulok, a tükörbe nézek.
Elfelejtettem.
Az álarcot amit mindig is viseltem, már eltettem. Most
mégis újra magamhoz veszem.
Szép a mosolyod.
Hallom a hangot a fejemben, ahogy mondod.
Ezt adom neked.
Egy utolsó keringőt.
A szomszéd szobában készülődsz, én pedig már percek óta
várok rád.
Az utolsó pillanat, mielőtt elmegyek. Azt hiszed
itthagylak.
Hallom apró, finom mozdulataid. A ruha anyagának finom
siklását.
Nyikorog a fiók, ahogy kihúzod. Tudom melyik nyakéket
veszed fel. Hozzá illő nyakkendőt
választottam. Az utolsó pillanatban is tökéletesen passzolni szeretnék hozzád.
Kiveszem zsebemből a maszkot.
Újra végigfutnak agyamban a sablonos mondatok.
Kilépsz.
Nem tudok neked semmit sem adni, csak magamat.
Elakad a lélegzetem is.
Elindítod a magnót. Aprókat lépek, megpördülve felkérlek.
Az utolsó tánc.
Ezt kértem tőled.
Ezt kérted tőlem.
Megfogom derekad.
Rád nézek.
A mosolyod, pont olyan mint régen.
Mégis látom a szomorú szempárt.
Megszólalsz.
Csodálatos vagy.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése