szól a zene
felnézek az égre
nincs aki visszanézzen rám
csak a mennyezet tartja meg a rám szakadó felhőket
ess eső ess holnap délig ess
csöpögj eső csöpögj
holnap tízig csöpögj
vár meg még a szerdát agy kérlek
azelőtt még ne hagyj el
de ő kinéz az ablakon
azt mondja jó idő van
azt mondja elmegy sétálni egyet
majd egész nap nem látom
aztán este visszatér
hajnali egykor rám mosolyog
szememet bepiszkítja
táskákat tesz alá
sötét kis
gonosz karikákat
amiktől nem tudok menekülni
azt mondja ne
még ne aludj
most vagyok itt most lehet tanulni
most lehet gondolkodni az olyan dolgokon amiken amúgy nem szoktál
most lehet a boldogságot előhozni és ostoba zenékre táncolni
most lehet írni és megváltani a világot
nem később
nem emberi időben
ilyenkor te nem fogsz aludni
most hideg van kint és esik az eső
a koponyád pedig szépen melegít
az erek oxiéndús kávét hoznak nekem
sok cukorral
mert az is segít
és reggel lesz
a nap felkel
egyre melegedik az idő
az agy leveszi a pulóvert magáról
kinyitja az ajtót
bezárja maga mögött
elrakja a kulcsot
nem bizony
ide senki sem fog bejutni ameddig haza nem érek
próbálok betörni
de senki sem léphet a helyére
és egész nap csak ülök és aludni sem tudok
a körök pedig egyre élesebbek lesznek
elhagyott
pedig szerettem
kék szempár nézi a bezárt ajtót
a közelében
sosem lehet kinyitni
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése