2016. október 4., kedd

Üres füzet

Azt hiszem itt az ideje, hogy tényleg a kezembe vegyem az életem.

Egyetemista lettem szeptemberben. 


Ha alapból ez nem lenne elég változás egy 18 éves lány életébe, elköltöztem Pestre, ami másfél órányira van tőlem. 
Ha alapból ez nem lenne elég egy 18 éves lány életébe, dolgozni kezdtem egyetem mellett egy kávézóban, meg mellette nagyon sok helyre írok néha napi szinten. 

Az a helyzet, hogy az elmúlt időben túl sok olyan változás történt, amire azt mondom, felemelt az égbe.
Sajnos vannak olyanok is, amik ledobtak.

Ezért is gondoltam, kiírom mi a helyzet velem. 

Tudjátok hogy megy ez, egyetem alatt az ember rengeteg új barátot szerez magának. Meg persze néha talál egy fiút, aki elcsavarja fejét, aztán vagy csalódás lesz a vége, vagy kapcsolat és utána csalódás, vagy csak veszekedések. Lényeg a lényeg, rengeteg időbefektetés.
Történt velem is. Igen. Már az egyetem első hónapjában, most pedig összegezném. Nem csak az érzelmi vonatkozását, hanem úgy mindent.

Tehát


  • elköltöztem otthonról
  • a Könyves Blognak írok
  • van egy király munkahelyem 
  • rossz szakon vagyok egyetemen (mármint teljesen jó szakra járok, csak nem arra, amit teljes szívemből csinálnék)
  • kezdek rájönni, hogy érdekes a műszaki menedzser
  • megtanultam tanulni
  • csökkentettem a közösségi média alkalmazások használatát
  • jó úton vagyok
  • a talpamra esek egy zuhanás után
  • azt hiszem tudom kezelni az érzelmeim
Új lapot szeretnék kezdeni az évem füzetében. Tudom hogy nincs sok hátra, de ezalatt a két hónap alatt, és természetesen a továbbiakban is szeretnék úgy viselkedni és úgy tenni a dolgaimat, hogy az példaértékű legyen, legalább számomra. 
Úgy szeretnék visszatekinteni erre az évre, hogy tényleg mindent megtettem amit meg tudtam tenni. 

Mit is szeretnék a fiúról. 
Nem tudok semmit sem mondani. Félreérthető jelek, célzások, pár túlságosan aranyos pillanat, aztán a végén történik valami, ami miatt az egésztől elmegy a kedved, pedig amúgy semmi olyan dolog nem volt benne, vagy úgy a személyiségében, ami miatt egy kicsit is elbizonytalanított volna a kérdés válaszában; megéri a rengeteg energiabefektetést? 
Megéri a telefonon beszélt órákat? Az elchatelt időt? Nem csak itthon a szabadidőnkben, hanem órákon, tehát duplán rossz, mert nem figyeltem órán. Megéri azt, hogy azt várom, hogy mikor fogunk találkozni?
Nem. 
Rosszul fog kijönni most ez.. de 

tényleg az iskolára és a karrieremre kell koncentrálnom.

És ha már eddig egy srácnak ezt mondtam, nem szabad megengednem magamnak, hogy más pedig tönkretesz lelkileg.
Szerencsére ő helyettem is megtette azt, amit akartam hogy elérjen bennem, egy hatalmasat csalódtam. 

De semmi probléma. Ő ezt nem tudja.


És zárójelben mondom, szerintem nem is fogja tudni, mert anélkül hogy én érdeklődnék iránta, ő egyáltalán nem érdeklődik. 


Azt hiszem boldog vagyok, és büszke.
+
Tegnap kiolvastam egy könvet. Zoella Girl Online-ja az. Nem tudom hányan ismerhetitek, és hányan nem,

Szóval hello új alteregó. Olyan embernek fogom képzelni magam, aki tényleg képes a képtelenre, lehetségessé teszi a lehetetlent és közben mosolyogva tekint a világra és vidámságot visz sokak életébe.
Meg persze aki alszik és olvas eleget, és ezek mellett nem függ a közösségi médiáktól. 


Most pedig elköszönök. 
19 perc és indulok. 
-tedd szebbé a világod-
hr

2 megjegyzés:

  1. Hihetetlenül tetszett ez a bejegyzès!:)
    Az írásod stílusa ès a megfogalmazás is megnyerő volt számomra! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm, örülök hogy tetszett!
      várlak a továbbiakban is a blogon! ^^

      Törlés