2014. augusztus 14., csütörtök

Hazudozó disznó

- Azt mondod nem csalsz meg?
- Há'.. Ja.
- Mered te ezt állítani?
- Cica. Nem csaltalak meg.
- Jajj, édesem, hát miért hinnék én neked?
- Azért amiért szeretsz. Őszinte vagyok.
- Biztos vagy te abban?
- Hogy nem csaltalak meg?
- Hogy szeretlek.
- Más különben mér lennél a feleségem?
- Nem most akarom elmondani. Így nem.
- Témánál vagyunk. Hazudtam. Te hazudtál?
- Én ugyan nem. Szeretlek, csak nem téged.
- Ja, hát megcsaltalak én csak nem téged.
- Mi az, hogy nem engem?
- Azt csalom, aki viszont szeret. Te azt nem szereted, aki megcsalt téged. Érted cica?
- Na ne hülyéskedj. Téged szeretlek. Csak nem úgy..
- Hogyan úgy?
- Nem te vagy az én izmos, kigyúrt szőke hercegem, aki fehér lovon boldogan lovagolna értem napokat, csak azért, hogy lásson. Nem vagy te izmos, kigyúrt, szőke, sem az én hercegem. Csak a lovakat szereted. De azt tudod hogy én szeretem-e őket?
- Na de nem gondoltam arra, hogy ne szeretnéd őket. De ha nem, akkor majd én megmutatom neked mitől ló egy ló.
- Nem szeretem őket, fura a szaguk. Te is bűzlesz. Ugyan olyan förtelmesen, mint azok a dögök. Innen tudom, hogy megcsaltál. Pont egy hete igaz, férfias illatod volt. Az én kedvemért sosem fújnád be magad.
- Na-na. Há' nem térünk el a témától. Akkor most sem a lovakat, sem enge…

- Héhéhé.  Elég a vitádból. Az én témám, az én veszekedésem. Ne okoskodj, most nem szabad. Itt és most én parancsolok, rajtam van a nadrág. Rajtad nincs. Apropó… Miért is nincs? Van valaki a szekrényben?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése